Ne várd, hogy a föld meghasadjon,
és tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre,
hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut előled,
hogy nő, hogy törpül el veled,
Nem csoda ez?- s hogy
tükröződni látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom- csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése